Településtörténet

Kőszárhegy területe a honfoglalás kora óta lakott, régészeti leletekben gazdag hely. A községben bukkantak a Seuso-kincs („SEVSO”-kincs) néven elhíresült ókori ezüstedényleletre. A község címerében látható stilizált ezüst rózsa és a két ezüst korsó e Seuso-kincs két ezüst korsóját ábrázolja. A Seuso név barbár eredetű, a kincs tulajdonosa feltehetően a császár közeli környezetéhez tartozó előkelő személy volt, aki a császártól kaphatta ajándékba az ezüst étkészletet. A IV. században Pannónia tartományban, a Balaton térségében élhetett, ezt bizonyíthatja, hogy a kincslelet egyik tárgyán szerepel a Pelso felirat, a Balaton római kori neve. A kincset a IV. század végén az egyik barbár betörés elől rejtették el. Ezt követően a kincslelet évszázadokig pihent sértetlenül, míg az 1980-as években rejtélyes körülmények között felbukkant a nemzetközi műkincspiacon.

A Seuso-kincs pontos lelőhelyét és felbukkanásának részletes körülményeit nem ismerjük, illetve nincsenek rá közvetlen bizonyítékok. Közvetett bizonyítékok vannak arra, hogy a Kőszár-hegy oldalában rejtették el a kincset. Az egyik ilyen bizonyíték egy római kori ezüst „tripos” (háromláb), amelyet az 1870-es években találtak a Kőszár-hegy oldalában. Szakemberek véleménye szerint bizonyítható, hogy ez a háromláb az ezüst kincslelet része volt.

A falunak nevet adó Szár-hegy jelentése ’kopár, sziklás hegy’, legelső írásos említése Zaarhegy alakban 1211-ből ismert. Magát a települést 1864-ben említették először Szárhegy-Szőlőhegy alakban. Önálló településsé 1931-ben vált, amikor elszakadt a szomszédos Szabadbattyántól.